Erzsébet néni lassan felállt, úgy kapaszkodva az asztal szélébe, mintha a padló inogna alatta. A kanál halkan csörrent a tányérhoz,…
Megköszörülte a torkát, és anélkül, hogy rám nézett volna, olvasni kezdett, mintha egy használati útmutatót ismertetne. — Első: az étel…
Ágoston úgy nézett a fiúra, mintha kísértetet látna. A világ körülötte összeszűkült a vékony ujjakra, amelyek még mindig remegve lebegtek…
Az unokám keze volt az. Meleg, erős, ismerős érintés gyerekkorából. Ugyanaz a kéz, amelyet egykor én fogtam, amikor az első…
Ott állt előttük csuromvizesen, zihálva, az arcára tapadt ősz hajtincsekkel, és olyan hosszan hallgatott, hogy a nevetés végül magától halt…
Amikor visszamentem a konyhába, Gábor a tűzhelynél állt, és ugyanolyan nyugodtan forgatta az omlettet, mintha a házban semmi sem történt…
Keller András másnap reggel megpróbált úgy visszatérni a megszokott rendhez, mintha semmi sem mozdult volna el benne. Az asszisztense vastag…
Lívia nem sietett. A mozdulatában nem volt sem kihívás, sem vakmerőség — csak olyan nyugalom, amely váratlanul erősebbnek bizonyult bármilyen…
Ott álltam a tortakésével a kezemben, és Andrásra néztem. Hátradőlt a székében, magabiztosan, mintha semmi sem érhetné el. Az ajka…
András ott állt Viktóriával szemben, nehéz levegőt véve, arca vörös volt az indulattól. A konyhában sűrű, feszültséggel teli csend ült…