Csak ki akartam üríteni a szekrényt. Őszintén szólva ennyi volt az egész. A ruhák kicsik lettek, a polcok roskadoztak, az ősz pedig már a küszöbön állt. Feladtam egy egyszerű hirdetést: kislányruhákat adok ingyen, két-három éves korig. Semmi különös — pár csinos ruha, meleg harisnyák, egy vastag kabát és egy szép télikabát. Mind tiszta, alig használt. Egyszerűen kinőtte a lányom.
Leültem az asztalhoz, és még egyszer elolvastam az első sort. Lassan. Mintha azt reméltem volna, hogy a jelentése megváltozik. „Azon…